 |
| Aggregátor javítás |
A helyi viszonyok mérlegén nagyon szép házban lakunk. A környék pedig
egyszerűen gyönyörű: buja növényzet, rengeteg madár, esténként, a
naplementében egy hatalmas pálmafa sziluettje látszik az ablakunkból,
és a távolban, a Congo folyón túl Brazzaville fényei. A kerületünk
neve Jolie Jardin, azaz "Csinos Kert". Valóban csinos.
Két dolog azért megtöri ezt az idillt: víz nem mindig van, és ha van
is, a nyomás alkalmatlan a zuhanyzásra. Emiatt két nagy vödröt tartunk
a fürdőszobában, ezeket töltögetjük, és abból fürdünk. Továbbá
vigyázni kell fürdéskor, hogy ne menjen a számba. A helyiek azt
mondják, csúnya dolgokat lehet tőle kapni... Másrészt az áramellátás
kizárólag hétvégén folyamatos, akkor is csak nagyjából, és erősen
ingadozó feszültséggel. Hétközben pedig csak éjjel van. Megfigyelésünk
szerint kb. éjféltől 6-ig (páros heteken), vagy 8-ig (páratlan
heteken). Persze ez csak egy igen felületes statisztika.
Az elmúlt két hétben azonban volt szerencsénk beletanulni, milyen is
az igazi afrikai lét.
Kezdődött azzal, hogy a generátorunk elromlott. Semmi baj, megvárjuk
az éjszakát, feltesszük a telefonokat tölteni és alszunk. Ám hétfő
éjjel a telefonok egy kicsit sem töltődtek. Sőt, kedd éjjel és szerda
éjjel sem. A hűtőnk állapotáról most nem mesélnék. Elég, ha ezt a
három napot megszorozzuk a trópusi meleggel.
Csütörtökön megjavították a generátort, és szombatra az áram is
visszajött. Kicsit mosolyogtunk magunkon: "Lám, afrika minden nap
megnevel minket. Legalább víz az van!" Nos, ezzel el is szóltam magam.
Ezen a héten hiába töltögettük a vödröket, sehogy sem akartak
megtelni, de annál inkább fogyott belőlük a víz. A harmadik napon már
egészen magunk alatt voltunk. Szerencsére az udvaron van egy csap, ami
egy másik vízhálózatra van kötve, és abból hajnalonta csordogál a víz.
Mondanom sem kell, hogy az egész lakóközösség (két család és mi)
odakészítette reggelente az összes elérhető lavorját és vödrét.
A vízellátásunk négy nap után újra normalizálódott, újra van a lakásban víz.
Iskolába menet mindig látom a szegényebb negyedek lakóit, amint
összegyűlnek egy-egy csapnál, és töltögetik az edényeiket. Nem egyszer
látok egészen kicsi gyerekeket elképesztően nagy műanyag flaskákkal a
fejükön, amint több utcányi távolságra viszik haza a vizet. Haza, ahol
sem víz, sem áram nincs bevezetve. Igen, ez a főváros. Te meddig
bírnád?
Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése