Kitaláltuk a többiekkel, hogy jó lenne egy tipikusan magyar ételt főzni a gyerekeknek, az árvaházban. Mint minden ilyen alkalomnál a paprikáskrumpli jutott először eszünkbe. Elmentünk bevásárolni Sampard-al, kiderült, hogy a krumpli sokkal drágább, mint otthon, úgyhogy ez itt nem minősül egy olcsó ételnek, de már nem hagytuk félbe a kis projektünket. Külön érdekes volt, ahogy a többieket, Pétert, Andrást bevonva sem nagyon boldogultunk a tűz begyújtásával, így meg kellett kérnünk Maman Léontine-t, hogy segítsen. A szénnel való főzés nem teljesen olyan, mint a komfortos gáztűzhelyen. Mindig úgy kell készülni, hogy legalább 3 óra, mire elkészül valami. Miközben már javában a hagymár pirítottuk, vettük észre, hogy sajnos rossz paprikát kaptunk a boltban. Hiába a nem csípőset kértük, bizony chilli-t kaptunk. Miután megkóstoltuk, egyértelmű volt, hogy nem tehetjük bele, mert egy gyerek sem lenne képes azt megenni. Próbáltunk szerezni helyette másikat, de nem ment, mivel csak a városban lehet paprikát kapni. Szóval így lett a paprikáskrumplinból főtt krumpli hagymával. Azt beszéltük, hogy biztosan meglesz a véleményük a remek magyar konyhánkról, de nem volt mit tenni, mégsem hagyhattuk félbe. Végül is mindenki evett belőle, nem volt annyira rossz, de kicsit sem hasonlított az igazi magyar paprikáskrumplira.. Legközelebb majd jobban rákészülünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése