Mivel én persze semmit sem sejtettem erről az egészről, az estém a barátaimmal való újra találkozás, és a Lányokkal való ismerkedés jegyében telt; majd a moszkítóháló alatt nagyszerűt aludtam.
Reggel gyalogszerrel elindultunk Petivel és Erikával a sulit és árvaházat rejtő negyedbe. Egészen idegenvezetés-íze volt számomra a dolognak, mivel fáradhatatlanul sorolták a helyi jellegzetességeket.
A bemutatkozó körút egy véget nem érő kézfogás- és „bonjour”- áradat volt. Először az árvaházba mentünk, ahol a tizenegy gyermek és a velük levő Mama Leontine kedvesen fogadtak. A nappaliban fotelek állnak, azokon helyezkedtünk el, amíg a hölgy varrogatott. A gyerekek nagyon komolyan veszik őt, és igazán szépen engedelmeskednek neki. Hamarosan körülvettek minket, és egyikük doktor szerepbe bújt, mérte a többiek vérnyomását. Pillanatok alatt belejött a szerkezet kezelésébe. Másik két kisfiú is elmélyülten bütykölt különböző játékaival, elemmel, alkatrészekkel. Időnként a szomszéd kis gyerkőcök is bekukkantottak. Főleg, amikor a hangulat kezdett magasabbra emelkedni. Ugyanis hamarosan éneklésbe kezdtünk: magyarul, franciául, lingalául, sőt egyet angolul is tudtak már (A csendes éj-t). Akadt olyan is, ami nekem sem volt idegen, ezt nagyon értékelték. Welcome nevű emberünk gitárral kísérte a rögtönzött kórust.
Az iskolában is jártam, de a délelőtt rövidebbre volt szabva egy délutáni ENSZ-hez kapcsolódó alapítvány, az O.C.H.A. találkozója miatt, ahová hivatalosak voltunk az Alapítvány itteni Titkárával. A városban, egy Unicef – épületben tartották. Transporttal kellett utaznunk, ez a leggyakoribb helyi közlekedési mód. Kisbuszokba beülnek, akik egy-egy bizonyos irányba utaznak. Bárhol le lehet inteni, és igen jó tempóban haladhat vele az ember.
Körülbelül húszan gyűltünk össze a légkondicionált tárgyalóban. Az alkalmon az ország aktuális problémáiról volt szó, kezdésként pedig néma felállással adóztunk a repülőszerencsétlenség halottai emlékére, akik közül ketten O.C.H.A.-hoz tartoztak. Élelmezési, járvány- és biztonságpolitikai témákban összegezték a teendőket, és a megoldási javaslatok kidolgozására külön kisebb csoportokat küldtek ki maguk közül. A levezető elnök a források elosztása és a visszajelzések közötti kapcsolatot tartotta a legfontosabbnak. Nagy tisztelettel vettek körül minket is.
Hazafelé igyekeznünk kellett a korai sötétedés miatt, és persze alig vártuk az ebédet is. Makembából készült, hozzá egy tojásos pörkölt járt. Harmonikus ízek, nagyon ízléses tálalás jellemezték.
Ibolya
Ibolya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése