A terv az volt erre a hétre, hogy megfigyeljük az órákat, a módszereket, és hogy hogyan is zajlik az élet az iskolában és az árvaházban. Hétfőn tehát az iskolában kezdtünk, és beültünk néhány órára. Engem már a második ilyen órán megkértek, hogy tartsak egy rövid angol órát, ami némiképp lesokkolt. Rögtön ki kellett állnom harminc fürkésző szempár elé, és csinálni valami meggyőzőt. Szerencsére nagyon nyitottak voltak a gyerekek, úgyhogy nem lett gond. Ezen felbuzdulva az igazgató úr rögtön átvezényelt egy másik osztályba is, hogy ott is szerepeljek egy kicsit. Ott már gördülékenyebben mentek a dolgok, már nem volt akkora a sokk. Ez a lelkesedés a hét további részében is megmaradt, úgyhogy szinte minden nap volt angol órám az alsó tagozatosokkal. Egyébként itt teljesen más élmény tanítani, mint otthon. Sokkal fegyelmezettebb mindenki, jelentkeznek, figyelnek... Szóval nekem nagy volt a váltás. Persze lehet, hogy ez majd elmúlik:PDélutánonként az árvaházban voltunk Zitával, ahol már több feladatot is kitaláltunk magunknak. Az egyik ilyen a fürdő helyiség fertőtlenítése, amire jövő hét elején fogunk sort keríteni. A másik, hogy a reggeli és a vacsi közé beiktassunk a gyerekeknek még egy étkezést, amikor délben hazajönnek a suliból. Ezen a héten még mi vittük ehhez a kajákat, gyümölcsöt vagy kenyeret nutellával, de reméljük, hamarosan már bejáratott rendszer lesz a déli etetésből. Emellett iskolai büfét is tervezünk, meglátjuk, mi lesz belőle!
János bácsi az árvaházat sem felejtette ki az adományozásból, így tudtunk új bútorokat és eszközöket venni az árvaház számára. Ezeket pénteken, egy egész napos shopping körút keretében nagyrészt be is szereztünk. Köszönjük! France és Douman remekül alkudozott az ülőgarnitúrára, olyannyira, hogy végül féláron kapták meg. Persze csak azért, mert minket fehér csajokat a kocsiban hagytak, mondván, hogy ha minket meglátnak az eladók, biztos hogy nem engednek az árból....
Szandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése