Kinshasa Fast Food

Lebetegedtünk. Sokat vitáztunk arról - persze csak viccből -, hogy ki
kezdte, de ez a lényegen nem változtat: mindannyiunkon végigment egy
vírusos megfázás. Még pénteken szóltam Mama Thérése-nek, a helyi
lelkész feleségének, hogy másnap nem leszünk, mert betegek vagyunk.
Így a szombati Espace Jeune-ről is lemaradtam. Fabio - egy kedves
belga barátunk, aki egy helyi leánykát vett feleségül - kora délután
felhívott, hogy alkalmas-e, ha meglátogatnának minket? Miután igent
mondtam, negyed órán belül itt is voltak.
Két órát beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. Mint a legtöbb helyi,
ők is afelől érdeklődtek, hogy hogy tetszik az ország, a város,
bírjuk-e a körülményeket? Mondtuk, hogy minden nagyon tetszik, de túl
kevés gyümölcsöt és zöldséget eszünk, ami azért nagyon hiányzik, főleg
most, hogy betegek vagyunk.
Különös, hogy ebben a természeti adottságokban igen gazdag országban
milyen kevés gyümölcsöt fogyasztanak, ami a helyiek egészségi
állapotát jelentősen befolyásolja. Mondanom sem kell, hogy ez a kérdés
- egészségügyis lévén - leginkább a feleségemet frusztrálja. Mint
megtudtuk, Bas-Congoban - ahol sok és jó minőségű zöldség található -,
az emberek alig fogyasztanak ilyesmit. Inkább eladják.
Nadine felvetette, hogy ha gondoljuk írjunk neki egy listát a
későbbiekben, és szívesen bevásárol nekünk, sőt, mivel betegek
vagyunk, majd összeállítanak nekünk egy csomagot. Mindkét ajánlatot
örömmel fogadtuk.
Este hamar elaludtunk, így amikor megcsörrent a telefonom, azt hittem
már reggel van. Nem, csak 21:28, Fabio hív. Magamhoz kell térnem.
- Haló?
- Helló! Itt vagyok a kaputok előtt. Ki tudnál jönni? - mindig angolul
szól hozzám, minimális francia akcentussal beszél.
- Ööö ... igen!
Felkapok valamit, kiszaladok. Sentinel - róla még szólunk - már
levette a lakatot a kapuról.
- Helló kis betegek! Hoztunk nektek egy csomagot.
És ezzel a kezembe nyom egy szatyrot.
- Hát ez mi?
- Tudod, a csomag, amit ígértünk.
Lassan magamhoz térek.
- Ja, igen. Elég gyorsak vagytok! (O, yea. You're really fast!)
Erre széles vigyorral csak annyit mond:
- Fast food for you!
Ezen Nadine is kacag, aztán elköszönünk. Erika is felébredt, bent
együtt átnéztük, mit is kaptunk: egy zsák gyümölcs (mangusztan,
citrom, banán, safu, avokádó), egy üveg mézzel (made in Bas-Congo!) és
pár filter gyógyteával, de Erika kedvence a zsiráfos képeslap, amit
mellékeltek:
"Don't worry about life, only God has the keys... May the Lord bless
you both and your project!"


Péter