Segíteni valóban kiváltság!

Múlt héten volt szerencsém megtapasztalni azt az örömöt, amikor egy
segítségre szoruló gyermeknek adhatunk valamit Péterrel. Minden
szerdán lehetőségem van részt venni a várandósgondozásban dr. Annieval
a Promestra Rendelőben. Előző szerdán az egyik beteg tanulót is
magammal vittem, így inkább vele foglalkoztam a várandósok helyett.
Édesanyja és kishuga kísérte el. Bekapcsolódtam a vizsgálatokba, majd
a laborban várakoztam vele. Nem tudok más kifejezést találni, a labor
pedig nem a legjobb szó, legalábbis európai viszonylatban. Itt,
Kongóban szerintem ez fantasztikus helynek számít. Az asszisztens, aki
a laborban dolgozik, mindent elmagyarázott nekem, magam is
használhattam a mikroszkópot, számoltam a vörös- és fehér vérsejteket.
Hiába, itt nem a gép dolgozik. De talán jól van ez így. Nem egy nagy
centrumban várakoznak az emberek, mint Magyarországon, hanem sok-sok
kisebb orvosi rendelőben. Így van idő az alapos ellátásra és mégsem
kell sokat várni egy-egy vizsgálati eredményre.

Hamar elszállt az idő, és közben megszületett az eredmény, a kisfiúnak
vérszegénysége van. Bent is tartották szegényt a néhány napos kezelés
végéig. És ezzel még nem volt vége. Kifizettük a vizsgálat és a
gyógyszerek díját (ennek ára maradjon titok, szívesen adtuk,
elköteleztük magunkat a gyermek felé) és örültünk, hogy
hozzásegíthettünk, hogy meggyógyuljon. Két napra rá tudtuk meg, a
vérszegénység mellett a májával is van probléma, egyelőre még nem
tudni mi, de további vizsgálatok kellenek. A kérdés: tudunk-e segíteni
a családnak? Az anyagi helyzetük tudatában azonnal rábólintottunk!

És azóta folyik a kivizsgálás és a kezelés. Segíteni kiváltság! Miért?
Mert végre mosolyogni látunk egy gyermeket.

Erika