Az ún. fejlett országokban ezt a jelenséget nagyjából a rasszizmus megnyilvánulásának tekintenék. Sétálok az utcán, és a bőröm színét emlegetik utánam. Az idősebbek halkan, motyogva, a deli ifjak hangosabban, hozzá cuppogva - Kongóban ez kb. azt jelenti, hogy "Hé, figyelj már!" - a gyerekek meg kiáltozva. A szándék is más-más a három generáció részéről. Az idősebbek - kevesen érik meg a magas kort - csak köszönnek. Aranyosak, mert ha rájuk köszönök ("Bonjour Mama/Papa!"), akkor általában széles mosollyal válaszolnak. A fiatalabbak általában inkább csak pénzt kérnek. Erre felé a fehér ember egyenlő a varázsszóra működö bankautomatával. A gyerekek legtöbbje pedig csak kezet akar fogni velem, mert az olyan érdekes.
Nekik - a gyerekeknek - egyébként tényleg "modellek" vagyunk. Amit látnak tőlünk, azt azonnal utánozzák. Ha elindulok, elindul, ha leguggolok, leguggol. Jobb, ha vigyázom, mit és hogyan teszek!
Ami igazán megkoronázza a hangulatot, az az, ha a saját nyelvükön szólsz hozzájuk. Ha eddig kiabáltak a gyerekek, akkor a "Loba mundele te! Kombo na nga Pierre"-re ("Ne azt mondd, hogy fehér ember! A nevem Péter!") most ordítani fognak, és ugrálva rohangálnak körülötted körbe-körbe. Kezdek zavarba jönni... Aztán akad egy önkéntes, aki velem tart az utca legvégéig, és mindenkinek, aki mundelézik, elmondja, hogy "Loba mundele te! Kombo na ye Pierre! Kombo na ye Papa Pierre!"
A mundele helyett van egy másik verzió is: a "chinoa". Igen, a fehér bőrünk teljesen összezavarja őket, és összekevernek a helyi iparosítókkal, a kínaiakkal. De egyforma ez a sok fehér!
Visszatérve a "fehér bankautomatákra", a varázsszó kb. így szól: "Mundele, pesa na nga mgbongo!" azaz: "Fehér ember, adj pénzt!" Kérni errefelé nem neveletlenség. Ebben az országban egyrészt nagyok a családok, és sok minden közös. Másrészt leírhatatlanul nagyok a szociális különbségek. Míg egy tisztes tanári fizetés kb. 100$, addig az élelmiszer árak nagyjából megegyeznek a hazai árakkal. Pl: egy kifli 100 Frank, ami 20-25 Ft-nak felel meg. Ehhez jön az, hogy a 3 gyermekes család nem számít nagynak, mint nálunk. 4-6-8 gyermekes családok vannak. De pl. az éttermek és a számítástechikai eszközök árai jóval magasabbak, mint nálunk. Ezért a szegények és a gazdagok között hatalmas szakadék tátong, jóval szélesebb és mélyebb, mint nálunk Magyarországon.
Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése