Nem szeretném elszólni magam, de úgy tűnik visszatért az áram a kerületünkbe közel egy hónap után. Nem sokkal Ibolya érkezése után – ez amúgy elég gyanús, némi összefüggést vélek felfedezni a két esemény között..- egy csodás szombati napon elment az áram. Ebben semmi furcsa nem volt, nem gondoltunk semmi különlegesre, hiszen ez mindennapos volt. Kétségkívül rossz volt újra megszokni, hogy nincsen áram, éjszaka alig tudtunk aludni ventilátor híjján, a hűtő egyre érdekesebb szagokat árasztott és a telefonok, laptopok töltéséről már ne is beszéljünk, mert ez igazán luxusnak számított. Az első hét után már gyanús volt, hogy nem a szokásos áramszünetről lehet szó, hiszen eddig maximum ennyi ideig tartott a sötétség. A boltos Papa Ngotonál megkérdeztem, hogy mi a helyzet mikor lesz végre áram, mire közölte, hogy hát elromlott egy trafó, így talán (!) egy hónap múlva helyreáll a rend. Kicsit lesokkolt, bár szerintem kevésbé, mint újoncunkat, Ibolyát. De azzal bíztattuk, hogy most behozza a lemaradást és fejest ugorhat a jóba, ez Afrika, szokja csak a körülményeket.Szóval teltek a napok, fogytak a gyertyák, már teljesen átálltunk az Európában elképzelhetetlen áramtalan, nomád életmódra, ahogy a környezetünkben mindenki más is. Vagy generátorral biztosították az áramot, vagy például a hideg sucré egy kincs volt, úgyhogy jeget pakoltak a hűtőládákba, hogy legalább egy kicsit hidegebb legyen. Mire nekünk már fel sem tűnt, hogy bármi is hiányzik, Président France megérkezett, aki olyannyira europanizálódott, hogy nem tudta feldolgozni, hogy nincs áram bizony és nem lesz így esténként munka a számítógépen. Így aztán a generátor egész este gőzerővel pöfögött és ment az összes létező elektronikai felszerelés..ventillátor, vízforraló, telefontöltés, egy szabad hely nem maradt az elosztókban.
Aztán egy gyönyörű pénteki este a csillagok helyett már a villany világított, a szemünk pedig már a sötétséghez szokott és már-már fájdalmat okozott a hihetetlen nagy fény. Azóta is hol elmegy, hol visszajön, de ez már normálisnak mondható. Örülünk.
Irta: Zita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése